A fogascetek(Odontoceti) alrendjébe tartozó fajoknak fogaik vannak, halakkal vagy tintahalakkal táplálkoznak. Különleges képességük, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. Ide tartoznak a delfinek, valamint a bálnák közül a nagy ámbráscet, a törpeámbráscet-félék és a csőröscetfélék.
Nagy ámbráscet vagy óriás ámbráscet (Physeter macrocephalus, Physeter catodon)
Előfordulás: Minden óceánban, általában a partoktól távol. [1]
Méretek: 11-18 m, 20-50 t.
Négyfogú csőröscet(Berardius arnuxii)
Előfordulás: Déli félteke, 30°-tól a sarkkörig.
Méretek: 7,8 – 9,8 m, 7-10 t.
Óriás csőröscet(Berardius bairdii)
Előfordulás: Csendes-óceán, Ázsia és Észak-Amerika között, Bering-tenger déli része.
Méretek: 10,5 – 12,8 m, 11-15 t.
Északi csőröscet(Mesoplodon bidens)
Előfordulás: Európa, Észak-Amerika között, Grönlandtól délre.
Méretek: 4-5 m, 1 – 1,3 t.
Ausztráliai csőröscet(Mesoplodon bowdoini)
Előfordulás: Ausztrália déli partjai és Új-Zéland körül.
Méretek: 4 – 4,7 m, 1 – 1,5 t.
Ívesszájú csőröscet(Mesoplodon carlhubbsi)
Előfordulás: Észak-Amerika nyugati partjai és Japán vizei, a 30° és 50° között.
Méretek: 5 – 5,3 m, 1 – 1,5 t.
Állas csőröscet(Mesoplodon densirostris)
Előfordulás: Észak- és Közép-Amerika keleti partjai és Hawaii körül.
Méretek: 4,5 – 6 m, kb. 1 t.
Antillai csőröscet vagy középfogú csőröscet (Mesoplodon europaeus)
Előfordulás: Észak- és Közép-Amerika keleti partjai körül.
Méretek: 4,5 – 5,2 m, 1-2 t.
Ginkgofogú csőröscet(Mesoplodon ginkgodensis)
Előfordulás: Japán partjai, és környékén.
Méretek: 4,7 – 5,2 m, 1,5 – 2 t.
Hosszúorrú csőröscet(Mesoplodon grayi)
Előfordulás: Déli félteke, 30° és a sarkkör között.
Méretek: 4,5 – 5,6 m, 1 – 1,5 t.
Kis csőröscet(Mesoplodon hectori)
Előfordulás: Főleg Új-Zéland partjainál.
Méretek: 4 – 4,5 m, 1-2 t.
Agyaras csőröscet(Mesoplodon layardii)
Előfordulás: Déli félteke, 30°-tól a sarkkörig.
Méretek: 5 – 6,2 m, 1-3 t.
True-féle csőröscet(Mesoplodon mirus)
Előfordulás: Főleg az Atlanti-Óceánban, szórványosan több helyen is.
Méretek: 4,9 – 5,3 m, 1 – 1,5 t.
Longman-féle csőröscet(Mesoplodon pacificus)
Előfordulás: Az Indiai- és a Csendes-Óceán több helyén.
Méretek: 7 – 7,5 m
Perui csőröscet(Mesoplodon peruvianus)
Előfordulás: Főleg Közép-Amerika nyugati partjai, Peru közelében.
Méretek: 3,4 – 3,7 m.
Steineger-féle csőröscet(Mesoplodon steinegeri)
Előfordulás: Észak-Amerika és Ázsia vizeiben a 40°és 60° között.
Méretek: 5 – 5,3 m, 1 – 1,5 t.
Sokfogú csőröscet(Tasmacetus shepardi)
Előfordulás: Főleg Új-Zéland partjai, illetve a déli félteke 30° és 50° között
Méretek: 6-7 m, 2-3 t.
Cuvier-féle csőröscet(Ziphius cavirostris)
Előfordulás: Minden óceánban, kivéve a sarkköröknél.
Méretek: 5,5 – 7 m, 2-3 t.
Északi kacsacsőrű cet(Hyperoodon ampullatus)
Előfordulás: Európa, Észak-Amerika és Grönland között.
Méretek: 7-9 m, 5,8 – 7,5 t.
Déli kacsacsőrű cet(Hyperoodon planifrons)
Előfordulás: Déli félteke, a 29° és 70° között.
Méretek: 6 – 7,5 m, 6-8 t.
Bahamonde-csőröscet(Mesoplodon bahamondi)
Előfordulás: Chile nyugati parti vizein.
Méretek: 5 – 5,5 m.
Perrin-csőröscet(Mesoplodon perrini)
Előfordulás: Csendes-Óceán északi vizei.
Méretek: kb. 4 m.
Ismeretlen csőröscet(Mesoplodon sp. "A")
Előfordulás: Csendes-óceán, Közép-Amerika partjai.
Méretek: kb. 5 m.
Fogazatuk változó, néhány delfinnek több mint száz foga is lehet, míg a narvál az egyetlen cet, melynek egy külső agyara van.
Légzés
A fogasceteknek egy légzőnyílása van a fejük középső részén, kivéve az ámbráscetet, melynek a feje bal oldalán van egy hosszabb légzőnyílása. A fogascetek emlősállatként vízben élnek, de rendszeresen fel kell jönniük levegőt venni. Fajonként változó, hogy mennyi ideig tudnak a víz alatt maradni.
Visszhang-képzés
A fogascetek érzékelése
A fogascetek másodpercenként kb. 800 irányított hangot bocsátanak ki a fejük elülső részén található képződményen keresztül. A hangsugár az adott objektumról visszaverődik, amit egy, az alsó állkapocsi csontban lévő üregben fognak fel. Ennek a csontnak az alsó része továbbítja a jelzést a közép-, majd a belső fülhöz, ahonnan az agy hallóközpontjába jut az ingerület, és vizuális jelekké fordítódik. Így az állat meg tudja határozni a vízben lévő objektumok távolságát, méretét és alakját, sőt, a sebességét és irányát is. Ez nemcsak a tájékozódásukat segíti elő, hanem ennek alkalmazásával vadásznak is.
Ajánlott irodalom
Patrice van Eersel: Az ötödik álom (1994, 1999)
Mark Carwardine: Bálnák és delfinek (1995, 2002)
Adrian P. Kezele: A delfin álma (2004)
Szépirodalom
Robert Merle: Állati elmék (Bp., 1969-2002 több kiadás)