|
Article on other languages:
|
A fűzfa (Salix) a fűzfafélék (Salicaceae) család egyik nemzetsége. Mintegy hatszáz faja főképp a föld északi féltekéjén honos, közülük több a Kárpát-medencében is él.
Elterjedése, élőhelyeSzinte mindenütt megtalálható az északi flórabirodalom csapadékosabb vidékein. Néhány faj a száraz klímához is alkalmazkodott, de ezek szinte egytől egyig bokor termetűek. Magyarországon mintegy huszonhárom fajuk honos, számos, keresztezett változattal. Megjelenése, felépítéseFás szárú, cserje- vagy fatermetű, lombhullató, kétlaki évelő növény. A sok fajnak számos közös tulajdonsága van. A fa alakú füzek előbb karógyökeret növesztenek, majd ebből dúsan elágazó oldalgyökerek rendszerét. A cserje alakú füzek gyökérzete kezdettől nagyon szerteágazó. A gyökérzet jellegét mindig erősen befolyásolják a talaj tulajdonságai. Kérge eleinte sima zöld vagy vöröseszöld, később – különösen az alsó néhány méteren – mély, hosszanti barázdákkal felrepedezik. Szórt állású rügyei a legtöbbször hosszúkásak, keskenyek, ághoz simulóak, kopaszok, fénylők vagy finoman molyhosak. A legtöbb faj hajtásai hosszúak, vékonyak, hajlékonyak, sárgás- vagy vöröseszöldek, gyakran lecsüngők. Leveleinek nyele általában rövid, a lemezek lándzsásak vagy tojásdadok, finoman fűrészelt szélűek, esetleg ép szélűek és hullámosak. Egyivarú barkavirágai nagyon egyszerűek. A virágtakaró hiányzik, a porzós virágokban kevés porzó van, a termős virágokban egyetlen termő. A virágok tövében édes nedvet nektárt termel. A nőivarú virágok fehérek vagy zöldek, a porzós barkák sárgák, esetleg pirosak. Termése sokmagvú, több kopácsú tokokból álló füzér. A magvak alig 1 mm hosszúak, zöldesbarnák. ÉletmódjaA legtöbb faj erősen fény- és vízigényes, ezért a fűz főleg folyó- és állóvizek partján, ártereken nő; az ilyen erdőtársulásokban gyakran állományalkotó. Az időszakos vízborítást is jól tűri. Laza és kötött talajon egyaránt megél. Magyarországon február-márciusban virágzik, termése május-júniusban érik be. Magról és dugványról is jól szaporodik, kitűnően sarjad. Különösen az első években rendkívül gyorsan nő. FelhasználásaA fűz fája szórt likacsú, színes gesztű, könnyű, lágy, jól faragható. Szíjácsa sárgásfehér, gesztje vörösesbarna. A fa puha és nincsenek benne tartósító anyagok – csersav, gyanta, viasz stb., ezért leginkább faragványokat, gyufát, cellulózt és papírt készítenek belőle. Hajlékony vesszőiből kosarat és bútorokat fonnak. A kinin fölfedezése előtt a fűzfakéreg főzete volt a malária legjobb orvossága. A főzet gyulladásgátló, antiszeptikus, lázcsillapító, vérzéscsillapító hatású. Hatóanyagai:
Ajánlják:
Kivételes tűrőképessége folytán erdőgazdaságilag (a nedves, csapadékos környezetben) igen jelentős. Az ilyen élőhelyeken pionír fajként agresszíven terjeszkedő kecskefűz az egyéb erdők telepítését erősen gátolhatja. Rendszertani felosztásaA rendkívül fajgazdag nemzetséget négy alnemzetségre bontják, azokat pedig további fajcsoportokra:
* Salix subg. Caprisalix:
* Salix subg. Chamaetia:
A kultúrábanAz ókori görögök hite szerint a múzsák szent fája volt. Úgy tartották, hogy a múzsák a Helikonon, azaz Fűzfák hegyén laknak. A középkorban a fűzfát a boszorkányok, tündérek szent fájának tartották. Az európai kultúrában a szomorúfűz (mint neve is mutatja) a boldogtalan szerelem és a gyász jelképe. Források
|
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.