|
Article on other languages:
|
Az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjén belül az ernyősök (Apiaceae, régebben Umbelliferae) családjába meglehetősen sok (mintegy 2800), meglehetősen egységes szervezetű faj tartozik. Csaknem valamennyien lágyszárúak; többségük az északi flórabirodalomban, azaz az északi félteke mérsékelt övi területein terjedt el. Gyakran nőnek sztyeppeken, réteken, mocsarakban és erdőkben. Száruk tömött csomókra és üres szártagokra tagolódik. Leveleik szórtan állnak, a legtöbbször összetettek és tagoltak. Szárukat kiszélesedő, hüvelyszerű levélalap veszi körül. Összetett ernyővirágzatuk ernyőből és ernyőcskékből áll. Ezek támasztólevelei a gallér-, illetve a gallérkalevelek. A kicsi, fehér vagy rózsaszín virágok aktinomorfak, de az ernyőcske peremén állók gyakran zigomorffá válnak. A termő diszkuszt visel, a termés két részterméskére hasadó ikerkaszat. A mag erősen fejlett, nagy zsír- és fehérjetartalmú endospermiummal. A csíra kicsiny. A részterméskék egy központi terméstartón, az ún. karpoforumon függenek, és megérve leválnak róla. Maghéjuk és terméshéjuk összenőtt. A nemzetségeket, fajokat gyakran a változatos felépítésű részterméskék alapján határozhatjuk meg. Bordás termésfalaikban skizogén eredetű olajjáratok alakulnak ki, emiatt sok fajuk értékes fűszer- vagy gyógynövény: Ismert gyomnövények is tartoznak ide:
Néhány fajuk mérgező alkaloidokat termel. Források |
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.