Article on other languages:
 |
||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
|
||||||||
| családok és nemzetségek | ||||||||
A becősmohák vagy szarvasmohák (Anthocerotophyta) nem szövetes szárazföldi növények, a növények országának egyik törzse. Telepes növények, korábban a májmohákhoz sorolták őket, ám az újabb kutatásuk tucatnyinál több szünapomorf karaktert találtak, amik a csoport önálló monofiletikus jellegét erősen alátámasztják.
Tartalomjegyzék |
Jellemzőik
- sejtenként 1–8 nagyméretű kloroplasztisz, melyben egy vagy több nagy pyrenoida (keményítő-asszimilátumokat felhalmozó szemcse) található
- sajátságos, csöves felépítésű tilakoid-ultrastruktúra, ami a Zygnematales zöldalgákra emlékeztet
- a növénykét egysejtű rizoidok rögzítik az aljzathoz
- nincsen mohaelőtelep (protonéma), a spórából közvetlenül fejlődik ki a teleptest
- nincsenek olajtesteik, mint a májmoháknak.
A telepes gametofiton homogén belső szerkezetű. Az epidermisz alatt, a telepen belül találhatók beágyazva az ivarszervek (tehát endogén kialakulásúak, ellentétben a többi mohával. A telep „bőrszövetében” található nyálkaüregek nitrogénkötő cianobaktériumokat tartalmaznak. A telepből kinövő sporofiton akár 16 cm-esre is megnőhet, felülről nézve nyíló becőre (becőtermés) emlékeztet, nevét is innen kapta a törzs. A sporofiton fotoszintetizál, és sztómák vannak rajta, melyek a párologtatásban nem vesznek részt, csak a gázcserében. Köztes („interkaláris”) merisztémája biztosítja a folytonos növekedést, a felnyíló sporangiumban megtalálható az oszlop (columella), amelyről fokozatosan szabadulnak ki a spórák.
Előfordulásuk
Mintegy 100 ma is élő faja talaj- és fán lakó életmódot folytat, a mérsékelt és főleg a trópusi égövben. Kis fajszámuk és széleskörű elterjedtségük igen ősi, valaha nagyobb fontosságú csoportra utalnak – ám fosszíliáikat a perm végéig bezárólag nem sikerült megtalálni, így nem tudni, melyik zöldalga-csoportból származtak, és hogy miként viszonyulnak a többi szárazföldi növényhez.
Magyarországon élő fajai az Anthoceros punctatus és a Phaeoceros carolinianus erdős talajon, nedves helyeken fordulnak elő, meglehetősen ritkák.
Lásd még
Források
- Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana, 2003 (ISBN 963 463 632 2)
