Article on other languages:
Az őszirózsás forradalom az I. világháború elhúzódása miatt elégedetlenkedő katonák és civilek utcai tüntetésekkel, felvonulásokkal és sztrájkokkal kezdődött felkelése Budapesten és a nagyvárosokban 1918. október 28-a és 31-e között. Nevét a katonák sapkarózsájának helyére tűzött, a felkelés jelképévé vált őszirózsáról kapta.
A történetírás az eseményeket „polgári demokratikus forradalom” elnevezéssel illeti.
Előzményei közé tartozik a Magyar Nemzeti Tanács megalakulása október 23-án éjszaka. A Károlyi Mihály elnökletével létrejött testület 12 pontos kiáltványa követelte a háború azonnali befejezését, az ország teljes függetlenségének megteremtését, mélyreható demokratikus reformok bevezetését, valamint a nemzetiségekkel való megbékélést az ország területi integritásának sérelme nélkül. A tüntetők azonosultak a Nemzeti Tanács céljaival, és Károlyi miniszterelnökké történő kinevezését követelték.
Október 30-án délután és éjjel – a Nemzeti Tanács utasítására, de saját kezdeményezésű akcióktól sem mentesen – a Katonatanács egységei elfoglalták Budapest stratégiai pontjait. Október 31-én reggel József főherceg – mint a királyt teljhatalommal helyettesítő kormányzó (homo regius) – visszavonta gróf Hadik János október 29-én kelt miniszterelnöki kinevezését, és Károlyi Mihályt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét nevezte ki miniszterelnöknek, aki ún. népkormányt alakított a Nemzeti Tanács három pártjának (Függetlenségi és 48-as Párt, Polgári Radikális Párt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt) képviselőiből (lásd: Károlyi Mihály-kormány). Október 31-én meggyilkolták Károlyi legnagyobb politikai ellenfelét, gróf Tisza Istvánt.
November 2-án a budapesti helyőrség tisztjei a parlament előtt esküt tettek az új kormányra. November 13-án IV. Károly király eckartsaui nyilatkozatával lemondott a trónról, és eleve elismerte az ország új államformájáról születendő döntést. November 16-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot: ebben a kifejezésben a népköztársaság nem szocialista köztársaságot jelentett – a „nép” előtaggal az új berendezkedés és az addigi „úri” Magyarország különbségét kívánták kifejezni. Emiatt az 1918. november 16.-tól 1919. március 21-éig tartó időszakot Első Magyar Köztársaság néven szokás számon tartani a magyar történelemben. (Korabeli fényképek tanúsága szerint egyes transzparenseken a „Magyar Köztársaság” felirat szerepelt.)
Az őszirózsás forradalom árnyoldalai
A forradalmi zűrzavarban számos törvénytelenség történt úgy Budapesten, mint vidéken. Még a lánchídi csata során (október 28.) hárman meghaltak és kb. 55-en megsebesültek.[1]
Herczeg Ferenc írja Északi szél c. könyvében: „A szomszéd ház kapujában két siheder egy fiatal tisztet rohant meg. Az egyik sihedernek nagy konyhakés volt a kezében. Fenyegetően ordítoztak. Egy bot emelkedett. Leütötték a sapkát a kis hadnagy fejéről. Szurtos kezek kaptak a nyakához. A konyhakés a gallérjánál mozgott… levágták róla a csillagot. Az érdemkereszt és a nagy vitézségi érem összecsörrent a mellén. A csőcselék röhögött. A kis hadnagy födetlen fővel állt a kör közepén, és arca krétafehér volt. Nem szólt semmit, nem is védekezett, csak a válla rángatódzott félszegen. Aztán ügyefogyott mozdulattal, mint a sírni készülő gyerek, a szeme elé kapta kifordított bal kezét. Szegény kis hadnagy! Ekkor láttam meg, hogy jobb karja tőből hiányzik.”
Október 31-én a „délutáni és esti órákban Tisza István Hermina (…) úti villájába a délután (…) fegyveres katonák hatolnak be (hogy kik, máig sem sikerült megnyugtatóan tisztázni), elzavarják a villa őrzésére kirendelt csendőröket és Tiszát rövid szóváltás után agyonlövik”[2].
Fosztogatások, majd a még működő hatóságok által kezdeményezett megtorlások voltak Eperjesen (100-nál több halott), a felvidéki Galgócon (27 fosztogató letartóztatása), a Muraközben (134 áldozat), a bánsági Kula, Melence, Törökbecse községekben (68 áldozat), Bihar megyében (90 áldozat), Facsádon (Krassó-Szörény megye) egy Lugosról felszálló repülőgép több bombát dobott a fosztogató román parasztokra (104 áldozat), Jósikafalván (Kolozs megye, 40 áldozat), Munkácson (7 halott), Látrányban (Somogy megye), Adonyban (Fejér megye, 7 halott), Miskolcon (200 letartóztatás), Nyíregyházán (1000 letartóztatás, 75 haláleset).[3]
Az összesítések alapján mintegy 590 halálesetet kötnek közvetlenül a forradalom időszaka alatt történt eseményekhez. A forradalmi zűrzavar során az állam szervezetei, főleg a hadsereg annyira meggyengültek és szétzilálódtak, hogy képtelenek voltak megvédeni az ország területi integritását. A munkabeszüntetések következtében a háború alatt kialakult áruhiány még nyomasztóbbá vált, a szénbányák elvesztése miatt a lakóházak fűtése 1918-1919 telén katasztrofális volt.
Sokak szerint az 1918-1919 évi forradalmi eseményeknek nagy szerepe volt abban, hogy Magyarország katonailag kiszolgáltatott helyzetbe került és ezáltal az antant lényegében bármilyen békefeltételt rá tudott erőltetni az országra (lásd: Trianoni békeszerződés).
Jegyzetek
- ^ Az Est 1918. október 30-i tudósítása
- ^ Siklós András: Magyarország 1918-1919 – Események, képek, dokumentumok, Kossuth Könyvkiadó/Magyar Helikon, 1978, 113. old.
- ^ Siklós András: Magyarország 1918-1919, Kossuth Könyvkiadó – Magyar Helikon, Budapest, 1978, 127-128. old.
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |